Most már nem halogathatjuk tovább a beszámoló elkezdését, törzsközönségünk folyamatosan ostromolja a blogot, napi 4-5 (!!) látogatónk van, tehát alkotnunk kell.
Réka rendben megérkezett New York-ból, szombat reggel találkoztunk Helsinki repülőterén. Felvettük a kocsit (Nissan Note) és irány Tampere. Ez a város már a tóvidéken fekszik, a 188.000 finn tó jelentős része itt található. Bárhová megy az ember, rövid időn belül vízpartba ütközik.
Sok kilátótorony épült ezen a vidéken, megmászva nagyon szép látványt nyújtanak. Tamperében kerékpárt béreltünk és körbetekertük a tavat (az egyiket), több mint 30km volt a túra, jól meg is éheztünk a végére. Délután még volt idő elmenni a helyi vidámparkba és kipróbálni a félelmetes hullámvasutakat. Réka persze csak a finomabb pályákra nevezett be, a 75km/órás sebességű szörnyet kihagyta...
Nagyon szép a szállásunk, a képeken is láthatjátok egy régi sárga faház (Keltainen Talo a neve, azt jelenti sárga ház). Gyakorlatilag miénk a felső szint, mert 2 kiadó szoba van összesen, de a másikban épp nincsenek. Így van egy konyhánk, étkezőnk, fürdőnk, nappalink és egy hálónk erkéllyel. Az egyetlen hibája, hogy nincs sötétítő függöny, ami azért is különösen kellemetlen, mert egyáltalán nem megy le a nap, egész éjjel szürkület van, de 11 után is lehetett még az erkélyen olvasni nappali fénynél.
Az egész ország gyönyörű, már a repülőről is látszott, mindenhol erdők és tavak. Az utakon nagyon kicsi a forgalom, dugó sehol sincs. Az emberek mindenhol beszélnek angolul, nagyon kedvesek és barátságosak - és persze gazdagok, legalábbis jómódban élnek. Olyan, mintha itt csak középosztály lenne, nem látni szegénynegyedeket, de kirívóan gazdagokat sem. Ja, és ami nekem (Réka) legjobban tetszett, hogy rengeteg a kutya, sokan sétáltatnak 2-3 kutyát is és mindenki a szabadban van, piknikeznek, bicikliznek és futnak az erdőben.
Jöjjenek a képek: