Egy hét Finnország

Sajnos tegnap is kitartott a rossz idő és egész nap esőben sétáltunk Helsinkiben. Sok látványosság már nem maradt, megnéztük a Sziklatemplomot és a belvárosban sétálgattunk. Ma reggel már nem esett, ennek nagyon örültünk, habár csak 15-16 fok volt! A szél azonban még mindig nagy volt, olyannyira, hogy a nagy hajókirándulásunkat le is mondták. Helyette viszont elmentünk egy rövidebbre, mely Helsinkit mutatja meg a tenger felől.

Ezt már félig-meddig napsütésben élvezhettük, a tengeren viszont még erősebb volt a szél. Rengeteg kis sziget van a fővároshoz közel, a legnagyobb és leghíresebb a Suomenlinna, amelyre egy egész erődöt építettek a svédek még az uralkodásuk alatt. Itt a túránk nem állt meg, ezért visszakompoztunk a helyi járattal, a kétnapos bérletünk erre is jó volt.

A volt erőd-szigeten kb. 800-an élnek, van posta, óvoda és bolt is. Persze számunkra a gyönyörű táj volt az érdekesebb, körben a part nagyon szép látványt nyújt, kicsit Írországra emlékeztet (ahogyan az időjárás is). Itt található még Finnország egyetlen tengeralattjárója is, amely ma már múzeum. A sziget amúgy népszerű esküvői helyszín is, két menyasszonyt is láttunk ottjártunkkor. Ha Petiéknek a Törley-udvar mégsem jön össze, akkor ezt tudjuk ajánlani...

Délutánra még a nap is kisütött, és ettünk egy csomó rénszarvashúst (András) és helyi halat (Réka). Ja, és még a finn jégtörő flottát is láttuk!

Következzen az utolsó adag kép, köszönjük az eddigi figyelmet! (Már becsekkoltunk, és megnéztük, hogy honnan megy a reptéri busz - reméljük otthon meleg vár minket!)

Egészen idáig nagyon szerencsénk volt az időjárással. Néhány rövid, szitáló esőt leszámítva mindig jó időnk volt, kifejezetten kellemes, napos kirándulóidő. A mai tallinni kirándulás azonban ilyen szempontból nem sikerült jól. Már itt, Helsinkiben is esett, és ugyanilyen idő fogadott minket a tenger túlpartján a kompút végén. Rengeteg kompjárat van egyébként, több társaságnak is van napi 5-6 járata. 1,5 és 3 óra között van az út, komptól függően. Nekünk 2 óra volt oda is és vissza is.

Egész végig felhős, komor idő volt és délután négyig folyamatosan esett az eső változó intenzitással. 4 után végre elállt, ekkor csak hideg és borús volt, de ekkorra már nem voltak nagy igényeink, ennek is örültünk. Visszafele Helsinkiben is 12 fok volt mikor este megérkeztünk.

Tallinn egy gyönyörű kis ékszerdoboz, az óvárosa az UNESCO világörökség része. Gyönyörűen megmaradt középkori városfala mentén sok bástya is magasodik, mindbe fel is lehet menni megcsodálni a kilátást (persze belépőjegy ellenében és jó kis lépcsőzés árán). Prágára emlékeztet, csak itt minden egy helyen van, könnyen bejárható gyalog, és ha épp nem esik akkor kifejezetten kellemes a séta az Óvárosban. Egyik múzeumban olvastuk, hogy az észtek a világ egyik legpesszimistább nemzete. Hát, ha ilyen náluk egy átlagos júniusi nap, akkor van rá okuk.... Persze nagyon sokáig voltak elnyomás alatt: dánok, svédek, németek és szovjetek uralták a mai Észtországot és a II. világháború alatt is komoly károk érték Tallinnt, és sokakat hurcoltak el vagy estek áldozatul.

Odafele a hajóúton még nem értettük, hogy miért árulnak kis kerekes összecsukható kocsikat a kompon, de visszafelé hamar megvilágosodtunk. Mindenki kihasználja ugyanis a jóval alacsonyabb alkohol árakat és fejenként minimum 8 rekesz alkohollal tér vissza Helsinkibe. De olyat is láttunk, hogy egy ember két kocsit húzott, vagyis kitartóan próbálkozott. Reméljük a hét végéig kitart neki a készlet...

<

Ma megváltunk a jó kis Nissan Note-tól, de még kora délutánig tudtunk vele furikázni. Elmentünk a városközponttól kicsit kijjebb eső részekre: az olimpiai stadionhoz, és az Arabaia nevű városrészbe, ahol nagy gyárak vannak pl. Fiskars és szuper design boltok és outletek. Megnéztük a híres finn zeneszerző, Sibelius emlékművét, amely hatalmas orgonasípokra emlékeztet.

Az 1952-es Olimpia magyar szempontból a legsikeresebb volt -16 arannyal az USA és a Szovjetunió mögött harmadikként végeztünk az éremtáblázaton! A finnek inkább a téli sportokban szerepelnek jól, de azért a nyári játékokon sem kell szégyenkezniük -a stadiont pl. Paavo Nurmi kilencszeres olimpiai bajnok csodafutóról nevezték el.

A finn design -és persze a skandináv úgy általában- megérne egy külön blogot, de persze arra nincs időnk. Mindenesetre Anna kérésének eleget téve ellátogattunk az Iittala outletbe, ami a legnagyobb finn design cég. Elsősorban üvegtárgyakat készítenek, emellett tányérokat, csészéket, gyertyatartókat és hasonló tárgyakat. Egyszerű, letisztult formák jellemzik és mindig a praktikusság a fő szempont. A mottójuk az időtlen design, ami sosem végzi a kukában. Amúgy sem jellemző a skandinávokra a pocsékolás, nem élnek nagy lábon, szeretik az egyszerűséget és szeretnek újrahasznosítani mindent. Rengeteg second hand bolt van, ahol mindent árulnak: ruhákat és használati tárgyakat is.

A tegnapi bejegyzésre visszatérve tudta valaki, hogy a Nokia a 80-as évekig gumicsizmákat gyártott? Láttunk is jópárat az előbb említett használtcikk boltokban. Tamás kommentjére reagálva az egész országban nagyon alacsony a népsűrűség. Magyarországnál közel négyszer nagyobb az ország és fele annyian vannak, a lakosság nagy része Helsinki környékén él. Amúgy az ország 70%-a erdő ás 10%-a víz, tehát nem is marad túl sok hely :-)

Este kipróbáltuk az igazi finn szaunát! Nehéz nyilvános szaunát találni, mert minden házban van, a nagyobb háztömbökben a pincében van közös. Az finnek között nincs teljes egyetértés abban, hogy mikor kell elkezdeni a szaunázást a gyerekeknek, de valamikor 6 és 12 hónapos koruk között már illik. Szuper élmény volt, igazi fatüzelésű szauna, külön női és férfi résszel, és ami a legjobb, hogy egyből a tengerbe csobbanhattunk! Gondoltuk, hogy büszkélkedünk majd, hogy a 8 fokos Balti-tengerben fürödtünk, de megkérdeztük és igazából 18 fokos volt :-)

Holnap Tallinnba kompozunk át, csak késő este jövünk vissza, úgyhogy lehet, hogy nem lesz új bejegyzés, addig nézegessétek ezeket (Gergőnek bónusz kép, találja meg- ha egyáltalán olvassa!):

Ismét jelentkezünk, immáron Helsinkiből. Tegnap este egy hosszú nap után megérkeztük a bérelt kis lakásunkba. Egy fiatal lány lakik itt, aki nagyon kedvesen fogadott bennünket, készített kis listát a látnivalókról, térképet stb. Azt is kérte, hogy majd mi is írjunk neki Pestről, mert a barátja most pályázott meg egy állást az otthoni finn követségen.

A tegnapi első úticélunk Fiskars falu volt, ami egy nagyon kedves, szinte meseszerű hely, kis tóval, apró piros házakkal és természetesen egy Fiskars múzeummal és kis design boltokkal. Az első hely, ahova betértünk egy étterem volt a falu szélén, magyar szakáccsal és magyar konyhalánnyal. Innen a múzeumba mentünk, ahol rajtunk kívül csak egy magyar család volt két gyerekkel :-) A Fiskars cég az első időkben vasöntöde volt, gyártottak mindenféle gépalkatrészt meg például ekéket is. Aztán rátértek a háztartási és kertészeti eszközök gyártására, az ikonikus narancssárga ollót 1967 óta gyártják.

Fiskarsból Hanko felé vettük az irányt, ami Finnország legdélkeletibb csücske, gyönyörű üdülőhely a tengerparton. Az itteni kikötőben ettem a legfinomabb rákos szendvicset és még az Andrásnak is össze tudtak dobni egy salátát, mert gyakorlatilag minden más az étlapon tengeri herkentyű volt. Kicsit furcsán néztek rá először, mikor kijelentette a kikötőben lévő, -nem véletlenül- tengeri ételekre specializálódott étteremben, hogy ő bármit megeszik, csak a tengeri herkentyűket nem. A tenger amúgy jéghideg, 5 másodperc lábfürdő után már nem éreztem a lábfejemet.

Itt olyan jópofa, hogy fáziskésésben van a természet hozzánk képest, mert itt most virágzik az orgona, a gyöngyvirág, a pünkösdirózsa és a vadrózsa, meg a bodza. Fantasztikus illatok vannak és amúgy is harapni lehet a levegőt.

A hitelkártyával való fizetés itt szinte mindenhol megoldott és villámsebességgel történik, lehet, hogy tudnak valamit a telekommunikációról... PIN kód beütése után 2mp-en belül jön a blokk. Ja, a Nokia, Motorola és a Fiskars mellett azért vannak még nagy finn márkák és nevek pl. Mika Häkkinen, Kimi Räikkönen, Marimekko, de írjatok mást is, várjuk a kommenteket!

Ma (kedden) a Nuuksio nemezeti parkba látogattunk el, remek kis túraútvonalak taláhatók itt, mindössze félórányira Helsinkitől. Az idő is kegyes volt hozzánk, néha szemerkélt egy kicsit, amúgy 20-22 fok van. A nemzeti park látogatóközpontja nagyon szép, minden tiszta fából van. Erről jut eszembe, a Helsinki reptéren először az tűnt fel, hogy az egész le van parkettázva! Nem halszálkában, de hasonló méretben négyzetesen vannak lerakva a darabok, és állják a sarat, pedig ott aztán van igénybevétel!

Benéztünk a helyi IKEÁ-ba is, nagyjából ugyanaz a választék mint otthon, és az árak is ugyanazok.  Csak kár, hogy itt 4000€ az átlagkereset, otthon meg 600€... Itt délen amúgy már kicsit korábban, este 11-kor már sötétedik, úgyhogy kicsit jobban tudunk aludni, habár függöny itt sincs...

Holnap már leadjuk a kocsit és elkezdjük felfedezni Helsinkit, addig is képek az elmúlt két napból:

Most már nem halogathatjuk tovább a beszámoló elkezdését, törzsközönségünk folyamatosan ostromolja a blogot, napi 4-5 (!!) látogatónk van, tehát alkotnunk kell.

Réka rendben megérkezett New York-ból, szombat reggel találkoztunk Helsinki repülőterén. Felvettük a kocsit (Nissan Note) és irány Tampere. Ez a város már a tóvidéken fekszik, a 188.000 finn tó jelentős része itt található. Bárhová megy az ember, rövid időn belül vízpartba ütközik.

Sok kilátótorony épült ezen a vidéken, megmászva nagyon szép látványt nyújtanak. Tamperében kerékpárt béreltünk és körbetekertük a tavat (az egyiket), több mint 30km volt a túra, jól meg is éheztünk a végére. Délután még volt idő elmenni a helyi vidámparkba és kipróbálni a félelmetes hullámvasutakat. Réka persze csak a finomabb pályákra nevezett be, a 75km/órás sebességű szörnyet kihagyta...

Nagyon szép a szállásunk, a képeken is láthatjátok egy régi sárga faház (Keltainen Talo a neve, azt jelenti sárga ház). Gyakorlatilag miénk a felső szint, mert 2 kiadó szoba van összesen, de a másikban épp nincsenek. Így van egy konyhánk, étkezőnk, fürdőnk, nappalink és egy hálónk erkéllyel. Az egyetlen hibája, hogy nincs sötétítő függöny, ami azért is különösen kellemetlen, mert egyáltalán nem megy le a nap, egész éjjel szürkület van, de 11 után is lehetett még az erkélyen olvasni nappali fénynél.

Az egész ország gyönyörű, már a repülőről is látszott, mindenhol erdők és tavak. Az utakon nagyon kicsi a forgalom, dugó sehol sincs. Az emberek mindenhol beszélnek angolul, nagyon kedvesek és barátságosak - és persze gazdagok, legalábbis jómódban élnek. Olyan, mintha itt csak középosztály lenne, nem látni szegénynegyedeket, de kirívóan gazdagokat sem. Ja, és ami nekem (Réka) legjobban tetszett, hogy rengeteg a kutya, sokan sétáltatnak 2-3 kutyát is és mindenki a szabadban van, piknikeznek, bicikliznek és futnak az erdőben.

Jöjjenek a képek: